Könyvkritika - Obszidián

Ez az első ilyen írásom, és nagyon örülök, hogy ezt a könyvet kiolvashattam. Nagy élmény volt, és ajánlom másoknak is (úgy, mint az összes többi vöröspöttyös könyvet), szóval akkor kezdjünk is bele! :)

J. L. Armentrout:
Obszidián

Borító:

Igazából nem tudok sokat mondani, az alapszín magára vonja a figyelmet, a könyv elején és a hátulján lévő rövid vélemény pedig csak felerősíti az érdeklődést az irányába. Kicsit furcsa, hogy a borítón a szereplők is szerepelnek, arcukkal felénk nézve (Katy itt nagyon nem, viszont a többi köteten javában látszódik az arca), viszont nem ítélem el, csak a Végzet Ereklyéinél nem ehhez voltam szokva. A könyv hátuljára írt leírás nagyon tetszett, lényegre törő, tükrözi a könyv hangulatát.

Így: 10/9

Szereplők:

Daemon és Katy érdekes páros,  mindkét karakter szerethető.

Daemon, a szemétkedő "seggfej" (Katy szavaival élve), Katy pedig az, aki őt lehordja, és elpirul minden apró megszólalása után. Mi, olvasók, pedig Katy helyett is már az elején beleszerettünk Daemonbe.

Dee "elveszem a kocsikulcsod, és akkor kapod vissza, ha pirospontokat gyűjtesz" hozzáállása vicces volt, és kicsit furcsa, hogy annyira meg akarta szerezni a barátnőjének Katyt, de hát ilyen ikertestvér mellett meg lehet érteni :)

Ash a megjelenésétől kezdve idegesítő volt, olyannak hatott, amilyennek az író mutatni akarta.
Épp ezt értékelem nagyon a szereplők tulajdonságaiban:)
10/10

Tartalom:

(Nem fogok spoilerezni, ha nem olvastad, maximum ahol van ilyen részlet, ott írom)

Imádtam azt, hogy át tudtam érezni, amit Katy érzett

(Jelöld ki, ha olvastad a könyvet, vagy nem gond a spoiler, hogy lásd a szöveget)

például, amikor az ebédlőben Daemon is azt mondta, hogy Katy menjen az asztaltól, és amikor rájuk borította a kaját,odament Matthew, és ő is azt mondta, hogy neki kéne elmenni, akkor bennem is előjött a szégyenérzet, és a megbántottság, mintha én lettem volna ott. Illetve a fiú minden egyes zavarba ejtő cselekedeténél, vagy megszólalásánál összerezzentem, és mielőtt Katy kifutott volna a teherautó elé, és veszekedtek Daemonnel, körülbelül olyan hangulatba voltam, mint a lány, ezt imádtam az egész könyvben.:)

Tehát nem az volt, hogy most szomorú, de semmit nem érzel belőle, hanem te is szét tudtál volna verni mindenkit, ahogy ő tette volna akkor. Ez dicséretes.:)
A történet elragadó - úgy éreztem magam, mint a V.E. után, az a váááááá érzés (fangörcs) -, és a végén olyan érzésed van, hogy most azonnal ide a következő részt!
Mellesleg olvastatja magát, a 422 és fél oldalt két nap alatt kiolvastam (ez nálam máskor 4-5 napba telik).
10/11

Végül:

Imádtam a sok leírást, mindig el tudtam képzelni az adott helyszínt, ahol a jelenet játszódik.

+5

Összesen: 35 pont
(Legjobb könyvek kategória)

Hát igen, nem tudtam sok negatívat írni erről a könyvről, hiszen imádtam végig, és már nagyon várom a folytatást. A könyvkritika sorozatom következő része a Csók, pont jókor című könyv lesz, Alex Flinntől. Még a felénél sem vagyok, de nagyon tetszetős könyv, ajánlom ennek az elolvasását is mindenkinek! 

Boldog új évet!